Mire figyelj a portréfotózásnál

A portréfotózás során (is) az egyik legkritikusabb tényező a háttér. Az arc igazán szemet gyönyörködtető megörökítésekor mindig ügyelned kell arra, hogy a képen szereplő környezet a fotó harmonikus kiegészítője legyen.

A leggyakoribb hiba, hogy a háttérben megtalálható dolgok rikító színüknél fogva, vagy éppen világító foltként szerepelve, elvonják a figyelmet arról, amit valójában meg akartál mutatni. Jelen esetben például ha valakinek az igéző tekintetét próbálod lencsevégre kapni, akkor elég szerencsétlen, ha az illető fejéből egy váza kandikál ki, vagy a szekrény polcai keresztezik, esetleg az ajtófélfa vágja ketté.

Könnyű mondani? Mit lehet tenni, ha a berendezési tárgyakkal telezsúfolt szobában próbálod lefotózni ismerősödet?

A megoldás banálisan egyszerű, már-már nevetségesen kézenfekvő, ...vagy nem is fekvő?

Inkább álló! A legtöbb esetben csupán annyit kell tenned, hogy elforgatod a fényképezőgépedet!

Igen, mindössze ennyi. 90 fokkal lefordítod a masinád és máris könnyebb lesz olyan képkivágást találnod, amelyből lemaradnak a zavaró képrészletek. Az arc arányaiból adódóan a legtöbb esetben az úgynevezett álló képformátumban fogod tudni legszebben lefényképezni az objektíved előtt álló személyeket.

Bár ez az apróságnak tűnő megállapítás a legtöbb fotóamatőrnek triviális, a megszokásokból fakadóan mégis nagyon sokan elfeledkeznek róla. A fotózás hevében aztán rendre készülnek a fekvő formátumú felvételek, melyeken a falon fityegő óráktól a képeken át megtalálható a legkülönfélébb holmi, ami nem feltétlenül szükséges egy gyönyörű portréhoz. Egyszóval fordítsd el a gépedet és meglátod a hatását!

Persze nem árt, ha az exponálás előtt azért körülnézel, és már eleve olyan perspektívát keresel, ahol kevesebb zavaró dolog van a háttérben.

Van azonban még egy figyelemre méltó apróság, amit a legtöbb hobbifotós észre sem vesz!

Az előbb azt javasoltam, hogy fordítsd el a géped, és ez rendjén is van. No, de vajon mindegy, hogy merre forgatod?

Figyeld csak meg, mi történik, ha a gépedet jobbra, majd balra elfor­gatva készíted el a vakus felvételt! A masináddal együtt bizony a vaku is mozdul, ezáltal hol balról, hol jobbról világítja meg a témát. Minél távolabb van a vaku az optikádtól, annál szemléletesebb ez a hatás.

Oké, oké, de miben játszik ez szerepet? Nos, a fenti példánál maradva a szobában készített fotók többségében kénytelen leszel a vakut is használni, ha el akarod kerülni a bemozdulást, és még azt is szeretnéd, hogy látszódjon valami a felvételen. És a legtöbbünk ebben a helyzetben a fényképezőgép beépített vakuját, vagy szerencsésebb esetben a vakupapucsba rögzített rendszervakut villantja el. Ekkor viszont oda kell figyelned arra, hogy akit fotózol hozzád képest milyen helyzetben van.

Ha a te szemszöged­ből néz­ve a modell kissé bal­ra for­dulva várja, hogy lenyomd az exponálógom­bot, akkor neked is balra kell elfordíta­nod a fényké­pe­zőgéped. Ellenkező eset­ben a fény előnytelen oldalról, jobbról világítja meg az arcot, ezáltal erő­sebb árnyékok keletkez­nek. Ráadásul ha a háttér is közel van, akkor ott is megjelenik a fej árnyéka.

Nézd csak meg a mellékelt képeken! Jól látható a jobb oldali fotón a sötét árnyék az orr vonalában, ami a jobbról érkező vakufény következménye. A bal oldalon lévő kép helyesen, azaz balra fordított fényképezőgéppel lett exponálva, így ezen a felvételen nincsenek durva árnyékok.