Fénymérő tesztelése II. rész

Az előző bejegyzésemben a fehér felület (háttér) helyes exponálásának kérdéseit boncolgattam. Most a fekete lap kerül az objektív elé. Lássuk hogyan alakul az expozíció. Folytassuk a fénymérő tesztelését!
Nos, a túlnyomó részt sötét felület is bezavarta a fénymérőt, ahogy láthattuk a fehér lap esetén alulexponált lett a fotó, most pedig a fekete lapot túlexponálta a fényképezőgép.  A sötét területen lévő fehér boríték nagy része kiégett, köszönhetően a hosszú, 0.8s záridőnek (emlékeztetőül a rekesz végig F/8, és a megvilágítás változatlan).

Vagyis az automatikának a mi segítségünkre van szüksége.

Tehát ismét korrigálnunk kell az expozíciót. Jelen esetben sötétíteni kell a felvételen, azaz a negatív irányba kell módosítanunk az expozíció korrekció értékét. Mivel a fekete felület viszonylag nagy részét foglalja el a képnek, emiatt a korrekció mértéke is nagyobb kell hogy legyen.

Esetünkben -2 Fé eredményezte a helyes beállítást. Ha rá pillantasz a záridő értékére nem meglepő módon megint 1/5 körüli értéknél lett optimális a kép (ahogy a fehér lapnál is), hiszen a fényviszonyok közel azonosak voltak.

Következtetés: ha fekete háttérrel kialakított kompozíciót szeretnél fényképezni, akkor a sötét felület arányának mértékében módosítanod kell az expozíciós értékeket. Alul kell exponálnod a fotót. (vagy fénymérési üzemmódot kell váltanod)

Nézzük meg, miként alakul a helyzet, ha növeljük a világos terület arányát? A borítékot most a képkivágás közepére helyeztem, így a fotón betöltött szerepe is jelentősebb lett, változott a téma tónusa. Ebben az összeállításban már nem volt szükség korrekcióra, a mátrix fénymérés tökéletes eredményt hozott.

Utolsó felvonásban a háttér szerepére felkértem a feleségem irattartó dossziéját, aminek fedőlapja történetesen szürke. Az irattartó örömmel elvállalta a mellékállást, így most neked is be tudom mutatni a produkció eredményét. Ahogy azt vártam, a kiegyenlítettebb árnyalatoknak köszönhetően ezúttal nem okozott nehézséget a fénymérő számára az ideális expozíció. Sőt, a különböző fénymérési üzemmódok is közel azonos eredményt hoztak!

Miért?
A válasz egyszerű. Ahogy azt az előző (fehérlapos) írásom elején is említettem a világos és sötét részeket többé-kevésbé egyenletesen tartalmazó témáknál a fényképezőgépek döntő része kiváló képeket ad. Hiszen a hétköznapi helyzetekben is hasonló, kiegyenlített fényviszonyokkal találkozunk, természetesen színesben, de a színek is sötétebb és világosabb árnyalatokban fordulnak elő.

Éppen ezért a fénymérőt is erre "kalibrálták", tehát a közép tónusra. Ennek következtében a tónus skála közepén lévő szürke árnyalat ideális a fényképezőgép számára.

Ahogy a példából nagyon jól látszik, - a fotózással ismerkedők nagy sajnálatára - nem lehet azt kijelenteni, hogy a sötét háttér esetén -2 Fé-vel, esetleg -1.5 Fé-vel kell módosítani az expozíciót, vagy a világos környezetben + 1 és 1/3 Fé-vel szükséges túlexponálni. Minden esetben figyelemmel kell lenni a téma és a környezetének viszonyára és ennek megfelelően lehet próbálkozni a helyes expozíciós értékek megválasztásával.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a mátrix fénymérés, hála a fényképezőgép által végzett kiértékelésnek, sok esetben "felismeri" a szituációt amit fotózni szeretnénk, és ennek megfelelően remek fényképeket produkál.

A fenti példák, ahogy az látszik kissé szélsőséges körülmények megoldására kényszerítették az automatikát, amibe bele is tört a bicskája. De, hát ezért van ott a fotós is ;-) aki ezekben a helyzetekben ki tudja választani a számára elvárt eredményhez szükséges beállításokat. A hasonló problémák megoldásában kíván segíteni számodra az Online Fotósuli.